Január 24-én, szombaton reggel sötétben fura kinézetű esernyős, esőkabátos, hátizsákos emberek szállingóztak az önkormányzat árkádja felé. Némelyiknél bot is volt. Az eső reménytelenül esett, sötét volt, semmi normális indok nem állt készenlétben erre a tettükre. Valószínű fanatizált túrázók csoportosulása volt kialakulóban. Mikor már kellően összejöttek, megérkezett egy szép piros busz. amelyre mindannyian gyorsan felszálltak. Irány É-ÉNY, irány a Mátra! Útközben esik. Igyekszünk kompenzálni a fásult időjárási körülményeket. Bővebben fogy a kispohár ízű fehér folyadék és a termoszokból a forralt bor. Mire felocsúdunk, már rövid pihenőt kapunk Hatvanban. 

Innét már csak egy ugrás a Mátrakeresztesi starthelyünk. Megérkezünk, esik és már némi hódara is keveredik a levegőben. Az előttünk lévő és zárva tartó Óvár Vendéglő teraszán mindenki magára veszi az összes esőálló felszerelését. Mire mindenki elkészült elállt az eső. Gyorsan egy komolyabb, emelkedővel indítottunk Pár száz méter fölmenet után már gyors vetkőzés következett. Akit nem zavart a fákról cseppenő nedvesség az inkább a zsákjába rakta a már szükségtelenné váló esőkabátokat. Tipikus őszies tájon folytattuk a nem túl erős fel menetünket.  Borult volt, kissé párás, talpunk alatt az avar kissé fagyos, de kellemes kirándulóidő lett. Szerencsénkre komoly sáros résszel egész utunkon nem találkoztunk. Kissé hullámos és lankás terepen araszolgattunk, kényelmesen, felfelé, Ágasvár felé. Mire felértünk megváltozott a táj képe. Szép lassan belesétáltunk a téli tájba. Ágasvárra érve, gyönyörű havas táj fogadott bennünket, meg egy csapat erőszakosan tarháló macska. Kigyönyörködve magunkat a tájban és áthámozva magunkat a nyávogó fogadóbizottságon, bevettük magunkat, ebédidő gyanánt a turistaházba. Itt ugyancsak fogyott a forralt bor, szendvics, gulyásleves és ki tudja mi, kinek-kinek ízlése szerint. Középe kandalló ontotta a meleget, ami azért nem esett rosszul, annak ellenére sem, hogy a kinti hőmérséklet is nagyon barátságos volt. Sziesztánk végével nekiveselkedtünk a továbbiakban már lefelé vezető ősvényen. A pihenésben kissé elmacskásodott tagjainkat kissé intenzívebb munkára fogtuk rögtön az indulás után. Némely túratárs passzivitásával ingerelte az aktivitásra igényt tartó társakat. Ebből aztán elsőrangú hógolyócsata alakult ki. Most már a passzívak sem voltak annyira visszafogottak. Ezt a jó szokásunkat aztán meg is tartottuk néhány km-en keresztül. A lényeg, hogy még jó darabig kitartott a szép havas táj. Bár a látványelemeket helyenként sűrű pára takarta és kissé szürkévé is lett a táj, de mi nagyon elégedetten és örömmel bombáztuk egymást, amíg volt mivel. Ha lankadt a társaság megálltunk egy kis erőt meríteni, a táskák alján elfekvő maradék lélekvidítókból. Így ereszkedtünk szépen lefelé. Egyszerre csak eltűnőben lett a páraság és kitisztult a levegő. Mindezzel együtt vékonyodott a hóréteg, majd végleg magunk mögött tudhattuk a téli tájat. Rövid átmenet után szinte el sem hittük, hogy fél órával előtte még hó csatákat vívtunk. Könnyű őszies, vagy kora tavaszias tájon tettük meg túránk hátralevő részét. A buszhoz érve gyors öltözés és irány a Zagyvaszántói, Édenkert étterme ahol pótoltuk az elveszett kalóriákat és, hogy a kiszáradás veszélye se álljon fönn, a folyadékháztartást is a megfelelő szintre hoztuk. Mire elindultunk, újra rákezdett az eső, és aznap már nem hagyta abba. Különleges túra volt. A rövidsége ellenére mindenki elégedett volt a végén. A rossz ómenek ellenére az időjárás a kegyeibe fogadott bennünket. Talán ebben Közrejátszott Lovas Zoli mágikus ereje is, nem tudom. Élmény a három féle évszak megélése. Őszből indultunk. A közepén gyönyörű télbe csöppentünk (ha még a nap is kisütött volna!) és a végén újra őszi tájjal fejeztük be. Én nem hallottam, hogy bárki is elégedetlenkedett volna, viszont mindenki nagyon örömmel konstatálta, hogy milyen jó is, hogy együtt túrázhattunk. Azok bánhatják, akik megijedtek az időjárástól, azokat meg sajnáljuk, akik más okból nem lehettek részesei ennek a túrának. 

Köszönet Kerekes Pista bácsinak a fényképekért, Fehér Józsinak a videóért, és mindenkinek, aki tett azért, hogy ez a jó hangulatú kirándulás megvalósuljon!